A nagybirtokon megszilárdult az önellátó gazdálkodás. A termeléshez szükséges mindennapi dolgokat, a ruhától a háztartási felszerelésekig a parasztok készítették el. A falu legfontosabb embere a kovács volt. Ő a vaseszközöket, szerszámokat gyártotta és javította. A lovakat is ő patkolta. Jelentős volt még az ács, a fazekas, az ötvös, a szekeres, a szűcs, a vízóvó, az erdőóvó, a solymász, a vadász és a halász munkája is.

Magyarország a külkereskedelembe a keresztes hadjáratok idejében kapcsolódott be. A legfontosabb kiviteli áru a mezőgazdasági termékek voltak (gabona, állatok, bor). De hasonlóan fontos áruk voltak a kerskedelemben a só, a réz és a fa is. Nagyon jelentős volt a lovak kivitele. Velük és más keresett magyar áru szállításával a távolsági kereskedők foglalkoztak.