Mátyás reneszánsz konyhájának változatossága mai szemmel nézve szinte elképzelhetetlen. A királyi asztalra került étkek olyan bőségesek és választékosak voltak, hogy rövid történetüket olvasva láthatjuk: a korabeli filmeken megjelenő dúsgazdag királyi lakomák megelevenítése egyáltalán nem túlzás. Galeotto Marzio leírása szerint Mátyás udvarában bőséges mennyiségű halétket szolgáltak fel. Az udvar legkedveltebb halféleségei közül nem hiányozhatott a csuka, a menyhal, az angolna, sőt még a pisztráng sem. A király asztalánál az egyik legkedveltebb és leginkább ínyenc falatnak számító csemege a hízott páva húsa volt. Beatrix királynénak köszönhetően az olaszos sajtok széles választéka már akkoriban kiváló borkorcsolyának számított.




Az udvari szakácsok előszeretettel alkalmazták a fokhagymát és a vöröshagymát; az olaszdió, a sáfrány, a fahéj, a bors, a gyömbér, az ánizs és a kapor már akkoriban a kedvelt fűszerek közé tartoztak. A húsételeket erősen fűszeres mártásokban tálalták a királyi asztalra, a levesek és mártások sűrítésére pedig kenyérbelet használtak, mivel akkoriban a rántást még nem ismerték. Ismerték viszont a tejfölt és az ecetet, s ezek segedelmével sokszor készítettek ínyenc falatokat. A korabeli szakácsok olajjal és vajjal főztek, a sertészsír csak később vált népszerűvé. E tekintetben megjegyezhetjük, hogy Mátyás konyhája is a reneszánszát éli, hiszen napjainkban csak már az oly divatos egészséges táplálkozásra hivatkozva szintén ajánlott a zsírban sült étkek mellőzése. Mátyás idejében a méz, a mazsola, a füge, az alma és a körte is igen népszerű és kedvelt volt, desszertnek pedig a fánk, a palacsinta, a rétes, a különböző felfújtak, a torta és a borhab koronázták meg a fejedelmi lakomát.