"Zala megye 1831. évi útleírása így jellemezte az alsólendvai uradalomhoz tartozó Dobronakot:„Mezőváros, különös privilégiummal és jussokkal bír, Esterházy herceg a földesura. Egyenes fekvésű, jó földjei és rétjei vannak, termesztetik itt búza, rozs, kukorica, zab, hajdina, len, kender. Magának van két nagy darab tölgyes és fenyves erdeje, nagyobb kiterjedésű, jó bort termő szőlőhegye, korcsmája, mészárszékje, régi templom és plébánia benne, az uraságnak is vendégfogadója vagyon itt. Többen tartanak lovakat, mint ökröket; a lakosok magyarul beszélnek, kiknek száma 716 római katolikus, és 3 zsidóra mégyen [...]." Az öntudatos dobronaki lakosoknak 1838-ben a nemes vármegyével gyűlt meg a bajuk, ugyanis meg akarták akadályozni, hogy a megyei tisztviselők tilalomfákkal jelöljék meg azt azerdőrészt, amelyre vadászati tilalmat kért a lendvai uradalom. Az alispán elfogatta, vasra verette, és a vármegye büntető törvényszéke elé állíttatta a lázító dobronaki jegyzőt, az egyik helyi nemest, és a mezőváros kilenc további polgárát. Zala vármegye 1838. szeptember 3-ai büntető törvényszéke az alábbi ítéletet hozta a tettlegesen ellenálló dobronakiak ügyében.

E jelen büntetőpörben álló Szíjártó János, Varga Ferenc, Hantsik István, Göncz Péter, Horváth László, Bogdán Ferenc, Herman József, Bukovecz József, Both Antal, Hantsik János és nemes Szakály János, egyéberánt dobronaki közlakosok a tilalomfáknak a dobronaki határban leendő felállítására rendelt megyei küldöttségnek történt vakmerő ellenszegülésről lévén vádolva. [...] Azért Szijártó János jegyző, s nemes Szakály János mint legvétkesebbek, mindketten mai naptul számítandó két holnapi, Varga Ferenc, Bukovecz József, Göncz Péter, Hantsik János és István mind az öten egy holnapi, öregebb Bogdán Ferenc és Hermán József öregségjek miatt testi büntetéssel nem illethetvén, mindketten két héti, nemes Szakály István ugyan katona-, a többiek pedig Herman Józsefen kívül nyűgvasban, közmunkákban, s hetenként két napi böjttel, Szíjártó János és nemes Szakály János kétszer két óra kurta vason töltendő tömlöc fogságra, úgy Varga Ferenc és Bukovecz József, mint a többieknél vétkesebbek, most egyszerre elveendő 25, Hantsik János és Göncz Péter 20, Hantsik István fiatal kora tekinteténél fogva 12, végre Horváth László és Both Antal most elveendő 20 pálca ütés elszenvedésére ítéltetnek."