A misszionárius tevékenység a 8. század végéig a salzburgi egyház hatáskörébe tartozott. Az ókorban Karantánia térsége Aquileia (Oglej) joghatósága alá tartozott. A 8. század vége felé ismét előtérbe került a kérdés, emiatt Aquileia és Salzburg között vita alakult ki az egyházi joghatóság kérdését illetően. Nagy Károly 811-es határozata értelmében az egyházi határ az aquileiai patriarchátus és a salzburgi érsekség között a Dráva folyón lett. Ez az egyházi határ kb. 1000 évig maradt fenn. A Karantániában folyó hittérítésben fontos szerep jutott a Dráva folyó forrásához közel fekvő, 769-ben alapított innicheni kolostornak. A kolostort azzal a céllal hozták létre, hogy a „hitetlen szlávokat az igazság útjára vezessék”. Hasonló feladatkört töltött be a Spittal mellett levő molzbichi kolostor, valamint a freisingi püspökség Bajorországban.

A freisingi püspökség birtokain születtek meg az ezredévfordulón a Freisingi nyelvemlékek (Brižinski spomeniki). A kéziratot 1803-ban találták meg Freisingben. Ez a legrégebbi szlovén, s egyúttal a legrégebbi latin betűs szláv nyelvemlék. Feltehetőleg a 9. században keletkezett, és 972 és 1039 között írták le. A gyónással kapcsolatos latin szövegek fordítását valószínűleg egy német szerzetes jegyezte le.