A szláv törzsek a 6. század folyamán részben észak, részben délkelet felől népesítették be a mai Szlovéniát, illetve az északra lévő területeket, valamint a Nyugat-Dunántúl Balatonig húzódó sávját és Isztria egy részét. A 7−11. században törzsszövetség fogta egybe a terület északi részén élő szlávok többségét. A törzsszövetség által birtokolt területet Karantániának, lakóit karantánoknak nevezték. A 8. század derekától a frankok fokozatosan kiterjesztették hatalmukat Karantániára is. A lakosság némi ellenállás után felvette a kereszténységet. A 9. század elején a keleti frank területek szlávok által ritkán lakott részeire erőteljes bajor betelepedés indult meg. A Karavankák hegyvonulatától délre, a mai Szlovénia nagy részét magába foglalva egy másik szláv törzsszövetség is kialakult, amelynek területét annak idején a karniolok törzséről Karniolának neveztek. A frankok a 9. század első felében hűbérbirtokul adták a nyugat-dunántúli Alsó-Pannóniát Pribina fejedelemnek. A Zala folyó környékén, a Balaton közelében jött létre központja, Mosaburg (Zalavár). A 9. század 2. felében ez az államalakulat lett a szláv egyházi és kulturális tevékenység központja.