A karantánokat Borut fejedelem uralkodása idején avar veszély fenyegette. A bajorok segítségével legyőzték ugyan őket, de a királynak ezentúl engedelmességgel tartoztak. Az avar veszély idején a bajorok már frank uralom alatt voltak. Ekkor még a karantánoknak nem kellett lemondaniuk teljes egészében függetlenségükről, hiszen ezentúl is megválaszthatták fejedelmüket, viszont ehhez frank engedélyért kellett folyamodniuk. Borut fejedelmet Gorazd és Hotimir fejedelmek követték. Pipin, frank uralkodó engedelmével kerülhettek hatalomra.

Modeszt (Modest), a karantániai területi püspök több templomot szentelt fel, többek között a Nagyboldogasszony-templomot is (cerkev Gospe Svete), amely a karantánok vallási központja lett. Haláláig a karantán szlávok között tevékenykedett. Az ír misszionárius módszert alkalmazta, így hittérítő tevékenységét jól fogadták. Az ír misszionáriusok nem alkalmaztak kényszert, inkább a hazai vezető rétegre támaszkodtak. Misszionárius tevékenységük során a régi szokásokat nem fojtották el, inkább keresztény tartalommal bővítették őket. A szláv területen akkoriban új egyházi adót vezettek be, a szláv tizedet (slovanska desetina). Ez egyharmaddal volt alacsonyabb, mint máshol a tized. A frankok − az ír misszionárius módszerrel ellentétben − a kereszténységet erőt és kényszert alkalmazva terjesztették. Azokkal szemben, akik nem fogadták el az új vallást, szigorú büntetéssel jártak el. Tulajdonukat lefoglalták az egyház javára, halálbüntetéssel fenyegették mindazokat, akik továbbra is pogány szertartásokat követtek.