jedro
A vidéki lakosság helyzete / Položaj podeželjskega prebivalstva
A mezőgazdasági technika fejlődése / Razvoj kmetijske tehnologije
Kb. 1000-ig 30−35 millió ember élt Európában, a 14. század közepéig a lakosság száma kb. 70 millióra nőtt. A külső támadások megszűnése, a belháborúk visszaszorulása, a járványok és éhínség szünetelése népességnövekedéshez vezetett. A lakosság növekedése miatt egyre nagyobb termőterületekre lett szükség. Ezt erdő- és bozótirtásokkal érték el. Megjelennek a technikai és technológiai újítások, pl. megjelenik a vaspapucsos eke, a vasfogú borona, s igavonóként a ló. A vad talajváltó gazdálkodást felváltja a kitelepedést jobban szolgáló nyomásos gazdálkodás. A technikai és a technológiai újítások hatására megnőtt a termelékenység.
A paraszti szolgáltatások / Kmečke obveznosti
Az uradalomban élő parasztok különböző szolgáltatásokkal tartoztak uruknak. A kora középkorban ennek két fő formája a munkaszolgáltatás és a terményszolgáltatás volt. A robot volt kezdetben mindenütt a legfontosabb paraszti szolgáltatás. A paraszt művelte a szántóföldet, kapálta a szőlőt, legeltette az állatokat, kaszálta a szénát, őrölt a malomban, fát vágott az erdőben, fuvarozott, és építette az úr házát vagy várát, a hidat, a malmot. A robot mennyisége attól függött, mekkora volt az uradalom területe. A robot mértékének egységesítésére és rögzítésére az érett középkorban került sor (urbáriumok). Emellett tizeddel tartozott mind urának, mind az egyháznak.
A földesúri joghatóság / Zemljiško gospostvo kot sodna enota
A legnagyobb birtokosok megszerezték királyuktól az immunitás (»mentesség«) jogát. A király lemondott bizonyos jogairól a földesúr javára. A legfontosabb ilyen jog a birtokon élő népek fölötti bíráskodási jog volt, amelyet úriszéknek nevezünk. Az úriszékben a földesúr ítélkezett a parasztok egymás közötti pereiben, a birtokon elkövetett közbűntettek ügyében, a területén elfogott gonosztevők fölött. A legsúlyosabb bűncselekmények − a rablás, a gyilkosság, a gyújtogatás − megítélése azonban általában továbbra is a királyi bíróságok hatásköre maradt. Csak kivételes esetben kaphatták meg a legnagyobb birtokosok az ún. pallosjogot, amely felhatalmazta őket akár halálbüntetés kiszabására és végrehajtására is − e jogukat a földbirtok határán álló akasztófa jelezte. Így a paraszt személyében is függött urától, hiszen ő ítélkezett fölötte.