A városok növekedésével nőtt a város és a vidék közötti kölcsönös viszony. A városoknak egyre nagyobb mennyiségű élelmiszerre és egyébb vidéki árura lett szüksége, míg a vidék a nagyobb termesztés érdekében újabb és újabb városi termékeket igényelt. Ez vezetett el a csere- és pénzkereskedelem megerősödéséhez. A középkori Európa gazdasági életében egyre nagyobb szerepet kapott a pénz. A gazdasági tevékenységhez nem volt elegendő a pénz kölcsönzése, ezért a városokban kialakult a pénzzel való kereskedés. Az egyház fékezte ennek fejlődését, annak ellenére, hogy saját maga is használta a pénzt. E tevékenység addig élvezett egyházi támogatást, amíg a pénz az árucserét szolgálta. Amikor a pénz árucikké vált, amikor kamatért kellett megvásárolni, az egyház ellenezni kezdte használatát. A keresztény lakosság számára ugyanis tiltott volt a pénzzel való gazdálkodás. Az idő kezelése isteni hatáskörbe tartozott. Ennek következményeként kapcsolódtak be a városok gazdasági életébe a zsidók.