A középkori Európában − a naturális gazdálkodás világában − a föld jelentette a gazdagság forrását. A hűbéri rendszer − katonai szolgálat ellenében − a föld megosztásán alapult. A földdel elvileg az uralkodó rendelkezett. Kivételt jelentett a kicsi arányú magántulajdon. Az uralkodó saját igényeire megtartotta a föld egy részét, a többit a vazallusainak (magasabb rendű nemesség és a magasabb rendű papság) adományozta. Saját igényeikre ők is megtartották a föld bizonyos részét, zömét pedig feudumként saját vazallusaiknak adományozták. A föld további adományozása addig történhetett, amíg biztosította a vazallus kötelezettségeit a szenior iránt. Elegendő bevételt kellett biztosítania a lovasság felszerelésére és a sereg fenntartására, ugyanis a vazallus köteles volt a szeniornak szolgálni.

A hűbéri viszonyok hálózatával létrejött a földbirtokok hálózata.