A középkori városok fejlődése a kézműipari termelés szervezettségétől és a tőkétől függött. A késő középkorban a legsikeresebb városok manufaktúrákat létesítettek. Ezek nagy kézműipai műhelyek voltak, ahol mindenki a munkafolyamat egy részét csinálta. Az alapja a munkamegosztás. Az ilyen munkaszervezés lehetővé tette a nagyobb mennyiségű kézműipari termékek előállítását, és ezt már nagyobb piacokon lehetett árusítani. Ez a termelési mód nagy forgótőkét igényelt a nyersanyag beszerzéséhez, a munkabérek kifizetéséhez és a termelési eszközök beszerzéséhez.

A manufaktúrákkal egyidejűleg kialakult egy másik termelési szervezettég is, ahol a termék szerződésben meghatározott ára fejében a vevő ellátta a termelőt a szükséges nyersanyaggal és minden egyébbel.

Mindkét termelési módban a tőke kapott fontos szerepet.