jedro
A 19. század magyar festészete
A falképfestészet mesterei voltak Lotz Károly (1833—1904) (Operaház kupolafreskója) és Than Mór (az 1848—49-ben festett csatákat bemutató akvarellek). A hivatalos akadémizmus fő képviselője Benczúr Gyula (1844—1920) volt.
Munkácsy Mihály (1844—1900) művészete a 19. század realista törekvéseinek élvonalába tartozik. Jelentőset alkotott a zsáner- és a tájképfestészet, valamint a történelmi festészet területén (Siralomház és Tépéscsinálók). Hatása óriási a későbbi nemzedékekre. Az 1860-as években indult pályájára Szinyei Merse Pál (1845—1920).
Munkácsy Mihály (1844—1900) művészete a 19. század realista törekvéseinek élvonalába tartozik. Jelentőset alkotott a zsáner- és a tájképfestészet, valamint a történelmi festészet területén (Siralomház és Tépéscsinálók). Hatása óriási a későbbi nemzedékekre. Az 1860-as években indult pályájára Szinyei Merse Pál (1845—1920).
Mednyánszky László (1852—1919) a tájképfestészetben tárt fel nagy mélységeket. Csontváry Kosztka Tivadar teljesen egyéni úton ötvözte a szecessziót a kortárs expresszionizmussal és szimbolizmussal. Nagy Balogh János (1874—1927) pedig autodidakta volt, s eljutott a konstruktív törekvésekig.
A posztimpresszionizmust képviselte Rippl-Rónai József és Vaszary János. A korszak alkotóit már az országhatáron túl is ismerték.
A reformkor legtöbbet foglalkoztatott festője Barabás Miklós (1810—1898) volt. Portréfestő, a nemzet számos jeles egyéniségét megfestette. A magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere.
A posztimpresszionizmust képviselte Rippl-Rónai József és Vaszary János. A korszak alkotóit már az országhatáron túl is ismerték.
A reformkor legtöbbet foglalkoztatott festője Barabás Miklós (1810—1898) volt. Portréfestő, a nemzet számos jeles egyéniségét megfestette. A magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere.
Thumbnail.png)
