Luther tételei nagy visszhangot váltottak ki a németek között. Nézeteinek számos rokonszenvezője, követője akadt. Ez hamarosan igazi mozgalommá nőtte ki magát. Miután nem Luther nem hajtott fejet a pápa követeléseinek, hogy mondjon le nézeteiről, 1520-ban híveivel együtt kiközösítették. Mindeközben az egyre növekvő mozgalom élén álló Luther befolyása egyre nőtt. V. Károly császár a pápával való jó kapcsolat megőrzése érdekében ugyan megtiltotta Luther nyilvános tevékenységét, de a tartományi gróf Luther mögé állt, így folytathatta munkásságát. A reformáció egyre gyorsabban terjedt a német tartományokban. 1530-ban a reformátorok az ágostai hitvallásban megfogalmazták az új hit alapjait, ezzel hivatalosan is különválva a pápai egyháztól. Az új hit hamar elkezdett terjedni a német tartományokban és a Német-római Birodalom határain kívül is.

Az speyeri birodalmi gyűlésen ugyan megpróbálták megakadályozni az új hit terjedését, de a reformáció vezetői erélyesen felléptek - protestáltak - a rendelete ellen. A protestáns megnevezés innét ered. V. Károly császár belátva, hogy az új hitet nem lesz képes megfékezni, az 1555-ös augsburgi országgyűlésen elismerte azt hivatalos hitként. Elrendelte ugyanakkor, hogy kizárólag a tartományi grófok rendelkezhetnek a tartománybeli hitről (Cuius regio - eius religio - Akié a föld, azé a vallás). Az alattvalói kénytelenek voltak elfogadni grófuk választását.