A 14. és a 15. században dúló százéves háborúban a franciák legyőzték az angolokat, tovább erősítve ezzel helyzetüket a korabeli Európában. A háború alatt létrehozták az állandó királyi hadsereget és a pénzelésére felállított adórendszert, a központi hatalom ennek köszönhetően még jobban megszilárdult. A 16. századtól a királyi udvar újabb hadjáratokat indított, egyrészt a hazai reformátusok ellen, másrészt pedig az akkor bizonytlan politikai helyzetű itáliai királyságok közötti harcokba is bekapcsolódtak. Ezen körülmények között dogozta ki Richelieu bíboros, aki akkor XIII. Lajos első minisztere volt, az abszolutista uralkodásmód alapjait. Munkáját Mazarin bíboros folytatta, aki az akkor még kiskorú XIV. Lajos helyett uralkodott. A bíboros halála után XIV. Lajos vette át a teljes hatalmat, melyet az Isten földi helytartójaként gyakorolt. Királyi hatalmát a Naphoz hasonlította - ezért Napkirályként is ismerjük.