Az erőteljesebb török támadások 1469 után kezdődtek. Erős lovassággal támadtak, gyors, jól szervezett támadásokat indítottak. Célpontul leggyakrabban egy tartományt tűztek ki, de előfordult az is, hogy több helyen támadtak egyidejűleg. Évente két, három, akár négy hadjáratot is indítottak. Egy-egy hadjárat két héttől egy hónapig tartott. A legnagyobb károk Krajnát érték. A városoknak a városfalak nyújtottak biztonságot, míg a vidéki lakosság nagyobb veszélyben volt. A legtöbb városban megerősítették a városfalakat, míg a szlovén−horvát határ közelében elterülő települések csak a városi privilégiumok megszerzése után erősíthették meg a városfalakat (Kočevje, Lož, Krško és Višnja Gora). A parasztlakosság táborokat (utrdbe) kezdett építeni saját védelme érdekében. A szlovén etnikai területen a 15−16. században kb. 350 ilyen tábort hoztak létre. A parasztok a táborokon kívül leggyakrabban a barlangokba menekültek. Egyes táborok akár 2000 ember számára jelenthettek menedéket. A képen a hrastovljai tábor látható.

A 15. század végétől ritkábban fordultak elő török támadások. 1522 és 1540 között viszont ismét megnőtt a számuk, fosztogattak Krajnában, Stájerországban, a Tengermelléken (Primorska) és a Muravidéken. Ezt az időszakot I. Szulejmán oszmán szultán (Sulejman Veličastni / Dicsőséges Szulejmán) hódító szándéka határozta meg, célja Bécs elfoglalása volt. A hódítók célja az emberrablás, a tulajdon elkobzása és a keresztény hadsereg Bécstől való távoltartása volt. Ebben az időszakban nagy károkat szenvedett Alsó-Stájerország. A 16. század közepétől viszont a török támadások már egyre ritkábban fordultak elő.

A törökök és a Habsburgok háborúskodása nagymértékben befolyásolta a szlovén területek demográfiai helyzetét. A 16. század húszas, harmincas éveiben a szlovén térségbe állattenyésztéssel foglalkozó pravoszláv vlach lakosság kezdett letelepedni (Uskoki). A Habsburgok szabadságot biztosítottak számukra, földet adományoztak nekik, ellenszolgáltatásként katonai szolgálatot végeztek. Stájerország déli részén, Notranjsko, Kras, Furlánia és Žužemberk területén telepedtek le. Sűrű letelepedésük miatt Žužemberkben megőrizték identitásukat, máshol viszont nem. A kifosztott területeket foglalták el: pl. Posavje térségében 34 parasztgazdaság volt kirabolva.
A népi hagyományban tovább élt a félelmetes török fosztogatások emléke. A szlovén népköltészetben a török mindig negatív szerepben jelenik meg. Ehhez az is hozzájárult, hogy a hatalom törökellenes hangulatot keltett.
A vezető réteg viszont a török veszély megszűnésével más viszonyt alakított ki a törökökkel szemben, mint amit a tömegek ismertek. A török kultúra számos elbeszélés, dráma, opera kedvenc támája lett. A legtekintélyesebb katonai hadvezérek várait keleti bútorokkal, szőnyegekkel és képekkel díszítették.