Az első támadások a 15. század elején fosztogató céllal történtek. Ilyen támadásnak számít az 1415-ös, amikor a török hadsereg egy kisebb részlege egészen Ljubljanáig eljutott. Az első támadásokkor kiderült, hogy a térség nem képes hatékonyan védekezni. Ezért a fejedelmi rendek igyekeztek megszervezni a védekezést. A tartományi gyűléseken ún. új védelmi rendeleteket fogadtak el. Az új védelmi rendszerben mindenki közreműködött, aki a tartományban birtokkal rendelkezett, az egyházi hűbéresek is. Felszerelték a lovasságot és a gyalogságot. Toborozták a jobbágyokat is, számuk a veszélyeztetettség fokától függött (minden 30., 20., 10. vagy 3. alkalmas férfi). A városoknak meg kellett szervezniük saját védelmüket. A város nagyságától függően bizonyos számú gyalogságot kellett biztosítaniuk.