A keménységmérés metódusa

Mi a keménységmérés?

A keménység az anyag ellenállási képessége egy keményebb tárgy behatolásával szemben.

A keménység mérése:

A keménység nem egy valódi, precíz definícióval leírható anyagjellemző. A keménység mértéke valamely megadott eljárással nyert eredmény.

Az anyagok keménységét sokáig karcolással vagy vágással szembeni ellenállással vizsgálték, például az A anyagot megkarcolja a B anyag, de a C anyag nem. Esetleg az A anyagot alig karcolja meg a B anyag, míg a C anyag mély karcot ejt rajta. Ez a relatív keménységmérés ma is használatos ásványi anyagok vizsgálata esetén, ahol az eredményt mint Mohs - keménységet kapjuk meg, ami aszerint rangsorolja az anyagokat, hogy mivel karcolhatók.

A fenti relatív keménységmérési eljárások hátránya, hogy túl kevés információval szolgálnak - nem adnak pontos, számszerű eredményt az anyag keménységéről. A gyakorlatban bevált eljárások egy adott alakú behatolótest adott súllyal, adott ideig való terhelésével készült lenyomat geometriai adatainak (átló, átmérő, mélység) méréséből számítják a keménység mérőszámát. Ilyen elven mérjük a Rockwell-, a Vickers-, a Brinell - keménységértékeket. Praktikus és kalibrálási okokból ezeket az eljárásokat skálákra osztvaják a terhelősúly nagysága, illetve a behatolótest alakja szerint.