1703. május 6-án II. Rákóczi Ferenc Brezán várában kiadta a híres "brezáni kiáltványát", amely a szabadságharc kezdetét jelentette. A szabadságharcra mind a nemeseket, mind a jobbágyokat felhívta. Rákóczi a Vereczkei-hágón keresztül érkezett Magyarországra. A harci lobogókra a következő jelmondatot írták: „Cum Deo pro patria et libertate! Istennel a hazáért és szabadságért!"

Rákóczinak a nemzetközi helyzet is kedvezett, hiszen a Habsburgok erejét lekötötte, hogy Franciaországgal háborúztak. Rákóczi XIV. Lajos, azaz a Napkirály támogatására is számított.

Rákóczinak sikerült elérnie, hogy a nemesek, a polgárok és a jobbágyok egy része hadseregében szolgáljon. Ez volt az úgynevezett kuruc hadsereg. Ellenfeleik a császárpártiak voltak. Őket nevezték labancoknak.

Rákóczi Ferenc 1700-ban lépett kapcsolatba XIV. Lajos francia királlyal. A levelet egy bizonyos Langueval százados vitte Franciaországba, de a francia nem felet a levélre. A százados visszatérte után feljelentette Rákóczit az udvarnál. Hamarosan Rákóczit letartóztatták, és a bécsújhelyi börtönbe zárták. Mivel a Habsburgok ellenségével akart szövetkezni, szigorú büntetés várt rá. Rákóczi egyetlen reménye a szökés volt.

A bécsújhelyi börtön parancsnoka Gottfried Lehmann katonatiszt volt. Eleinte Rákóczit bűnösnek tartotta, de nézete egyre jobban enyhült. Segítette a levelezést Rákóczi és felesége, Sarolta Amália között. Többször beszédbe elegyedett a fogollyal, és az a meggyőződése támadt, hogy ártatlan. Végül felajánlotta segítségét a szökésben. Rákóczi a kapitány szobájában öltözött át tiszti egyenruhába. Elhagyta a börtönt, majd egy közeli háznál készen tartott lóra ült, és elhagyta a várost. Lehmann kapitányt másnap letartóztatták, kínvallatásoknak vetették alá, lefejezték, holttestét pedig felnégyelték. 1705-ben temették a kurucok újra a kőszegi temetőben, ahol örök álmát alussza.