Fontos fejlemény volt a szabadságharc történetében, hogy a Habsburgok időközben felülkerekedtek a franciákon. Ennek következtében a császári seregek nagy részét a nyugati harcterekről Magyarországra irányították.

Az 1708-as trencsényi vereség után a kuruc sereg helyzete már egyre súlyosbodott. A császári seregek sorra foglalták vissza a kuruc kézen lévő várakat. Rákóczi hadai hamarosan elhagyták a Dunántúlt, sőt 1710-ben már a Rákócziak ősi fészke, Sárospatak is elesett. Az egykoron 80 ezer főt számláló kuruc sereg 12 ezer főre apadt. A kuruc sereg főparancsnoka Károlyi Sándor volt, aki 1711 elején Debrecenbe tette át a főhadiszállását. A császári csapatok főparancsnoka ekkor gróf Pálffy János volt, aki a horvát bán szerepét is betöltötte.

A két sereg főparancsnoka tárgyalásokat kezdett. Ez éppen akkor történt, amikor Rákóczi Lengyelországba indult, hogy Nagy Péter orosz cártól kérjen segítséget. A tárgyalók megegyeztek a harcok beszüntetéséről, 1711. április 30-án aláírták a szatmári békét.