A két királyválasztás

Jagelló II. Lajos király halálát trónviszályok követték. A köznemesség magyar nemzeti királyt akart választani erre a tisztségre Szapolyai János erdélyi főnemest találták a legalkalmasabbnak. 1526. november 11-én Székesfehérvárott a Szent Koronával meg is koronázták.



A dunántúli főnemesek viszont Habsburg Ferdinándban látták Magyarország jövendő királyát, így őt koronázták meg néhány hónappal később Pozsonyban.

Így Magyarországnak két törvényes királya is volt, és az ország két részre szakadt. A két király között ellenséges viszony alakult ki. Ferdinánd sereget gyűjtött, majd megtámadta Szapolyai Jánost, aki 1528-ban Lengyelországba menekült.

A két uralkodó közeledése

Lengyelországban csatlakozott Szapolyai Jánoshoz Fráter György szerzetes, aki a király főtanácsosa lett. Ő eredményesen közvetített a két király között, aminek köszönhetően 1538-ban létrejött a titkos váradi béke. A béke kimondta, hogy ha Szapolyai János meghal, a trón Ferdinándra száll majd, még abban az esetben is, ha Szapolyai Jánosnak születne gyermeke. 1539-ben János király feleségül vette Izabellát, a lengyel király leányát, aki a következő esztendőben egy fiúgyermeket szült neki, és János Zsigmondnak nevezték el.

Szapolyai János 1540-ben meghalt, így az országot lényegében Fráter György irányította. A nagyhatalmú pálos szerzetes gondoskodott róla, hogy a csecsemő János Zsigmondot II. János néven királlyá koronázzák a rákosmezei országgyűlésen.