A kuruc vezetők többsége élt a béke kínálta lehetőségekkel. Visszakapták a birtokaikat, és maradtak Magyarországon. Rákóczi, Bercsényi és még néhány nemes az emigrációt, az önkéntes száműzetést választotta. Nem akartak Habsburg uralom alatt élni. Először Franciaországban találtak menedéket, és reménykedtek abban, hogy a nemzetközi helyzet kedvező lesz majd számukra. Ez sajnos nem következett be, így 1716-ban Törökországba távoztak.

A szultáni udvar még III. Károly császár követelésére sem adta ki a bujdosókat. A Márvány-tenger partján, Rodostó városában jelöltek ki számukra kényszerlakhelyet. A bujdosók egyike volt Mikes Kelemen is, aki az emigrációból fiktív leveleket írt, képzeletbeli „nagynénjéhez". Levelei a magyar irodalom fontos alkotásai, betekintést adnak az emigráció mindennapi életébe is. II. Rákóczi Ferenc rodostói emigrációjában halt meg 1735-ben. Hamvai csak 1906-ban térhettek haza. A kassai Szent Erzsébet-dómban temették el édesanyja, Zrínyi Ilona mellé.