jedro
Göncz László prózája
GÖNCZ LÁSZLÓ (Muraszombat, 1960—)
Költő, író, történész.
1960-ban született Muraszombatban. Az általános iskolát és a közgazdasági szakközépiskolát Lendván végezte. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola történelem — művelődésszervező szakán diplomázott 1989-ben. 1996-ban Pécsett a Janus Pannonius Tudományegyetemen történelemből szerzett oklevelet, majd 2001-ben PhD-fokozatot nyert történelemből. 1989 és 1993 között a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Közösség titkára, 1994-ben a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatója volt. Jelenleg a muravidéki magyarság országgyűlési képviselője.
Költőként és prózaíróként is tevékeny. Motívumvilágát a kisebbségi létből fakadó kérdések, konfliktusok képezik.
1960-ban született Muraszombatban. Az általános iskolát és a közgazdasági szakközépiskolát Lendván végezte. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola történelem — művelődésszervező szakán diplomázott 1989-ben. 1996-ban Pécsett a Janus Pannonius Tudományegyetemen történelemből szerzett oklevelet, majd 2001-ben PhD-fokozatot nyert történelemből. 1989 és 1993 között a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Közösség titkára, 1994-ben a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatója volt. Jelenleg a muravidéki magyarság országgyűlési képviselője.
Költőként és prózaíróként is tevékeny. Motívumvilágát a kisebbségi létből fakadó kérdések, konfliktusok képezik.
Jelentősebb művei: Életfoszlányok (verseskötet), 1997; Igét őrizve (a versantológia társszerzője), 1998; A muraidéki magyarság 1918 - 1941 (Tanulmánykötet), 2001; Olvadó jégcsapok (Történelmi regény), 2003; Kálvária (Történelmi regény), 2011.
„Göncz László a szlovéniai magyarság 20. századi történetének ismert kutatója, több szakmonográfia szerzője, népe történetének kiváló ismerője, aki szépíróként sem ismeretlen olvasói számára, hiszen 2003-ban nagy ívű történelmi regényében (Olvadó jégcsapok) dolgozta fel — a Kiss család sorsa tükrében — a muravidéki magyarság múlt századi történeti hányattatásait, szenvedéseit és küzdelmeit."
(Szirtes Gábor)
A Kálvária Göncz László történelmi regénye, mely a második világháború szörnyűségeit, a muravidéki magyarok és más nemzetiségűek nehéz sorsát mutatja be. Varga Péter, Klein Berta és Gábor Dávid plébános a szeretet hősei, akiket próbára tesz az emberi gonoszság — a háború. De Göncz László az ágyú és a puskacső helyett a regényben másféle fegyverrel vértez fel bennünket a mindennapok harcára:
„Az emberi életben csak a szeretetnek van értelme, csak az emelhet fel embereket a közösségek buzdításának és vezetésének a jogára, a szép élmények érzékelésére, irgalomra, megbocsátásra, és bűnbánatra. A legnagyobb boldogság akkor éri az embert, ha a jóistentől nagy szívet kap."
„Az emberi életben csak a szeretetnek van értelme, csak az emelhet fel embereket a közösségek buzdításának és vezetésének a jogára, a szép élmények érzékelésére, irgalomra, megbocsátásra, és bűnbánatra. A legnagyobb boldogság akkor éri az embert, ha a jóistentől nagy szívet kap."
A regény egyik hőse Klein Berta, egy lendvai származású zsidó lány, aki túléli a koncentrációs táborok borzalmait, mert küldetése van.
Klein Bertát és a vele együtt dolgozó csoportot 1945 áprilisában megtalálták az amerikaiak. A következő heteket egy amerikai katonai lágerban töltötték. A megtörtént szörnyűségek után eleinte többször került olyan állapotba, amikor több napon át nem volt képes felfogni, hogy a háborúnak vége van. Némi idő eltelte után gondolataiban egyre határozottabban jelentkeztek a szeretetre utaló érzelmek. Számtalanszor eszébe jutott szép gyermekkora, különösképpen a húgával eltöltött felejthetetlen együttlétek. Kisiskolásként is sok kellemes élményben volt része. A Péterrel eltöltött órák pedig élete legszebb részét képezték. A zsidóközösség kiközösítése nagyon bántotta, és a szörnyűségek állandóan ott motoszkáltak benne.