jedro
 

Szomi Pál prózája

A Kék tinta az író Őszirózsa című kötete huszonkét elbeszélésének egyike. Főhőse Józsi, egy szegény család gyermeke, akinek hiányzik néhány tanszere. Egy alkalommal, édesanyja megbízásából eladja a tojást, és bevásárol a konyhára. A megmaradt pénzből kerülne még füzetre, de már elfogyott. Vesz azonban tintát. Örömében megáll a hídon, hogy megcsodálja a tintásüveget. Közben egy bankó is kicsúszik a zsebéből, mely a folyó felett lengedező szél szárnyán tovaszáll. A fiú édesanyjának meséli el a történteket. Nem kap ki, de tudja, hogy a pénzt vissza kell szereznie.
Tintásüvege nagy feltűnést keltett. Óra után a többiek nyomban körülfogták és faggatni kezdték.
- Hol vetted? Nekünk is hozhatnál.
A végén tizenöten kérték meg, hogy szerezzen nekik is, s a rávalót is mindjárt a kezébe számolták.

Délután megcsapta őket a tél első lehelete. Déltájban még csak szemerkélt, de aztán északira fordult a szél, s egyre hidegebb esőcseppeket sodort. Józsit marasztalta az apja, de neki nem volt maradása. „Csak most, csak most szerezhetem vissza a pénzt"— hajtogatta magában, s kezét mélyen a zsebébe dugva, behúzott nyakkal iparkodott a városba. Arca megdermedt, s úgy érezte, ráfagy a jéghideg eső. Megpróbált néhány szót kimondani: érthetetlen motyogásra sikerült. De a szempilláira ülő vízcseppeken keresztül már látta a tintát. Egy egész dobozzal...

Másnap mindenki megkapta a maga karcsú, elegáns tintásüvegét, Józsit pedig zsongító boldogság járta át, mert megvan, megkereste a vízbe hullott pénzt. „ Mihelyt hazaérek, átadom anyának"— gondolta megnyugodva.
Valaki a vállára tette a kezét. Kedvenc tanítója volt.
— Hát te, Józsi, kihasználod a társaidat? — szólalt meg szemrehányóan. — Kereskedsz? Add csak vissza mindegyiknek a különbséget.
Józsi megszégyenülten vonult végig a padok közt, s mindenkinek becsülettel visszakínálta a keresményét. Senki sem fogadta el, de ő már nem örült neki. Úgy érezte, lelkén kitörülhetetlenül ott ül egy nagy, kék tintafolt.

(Kék tinta — részlet)

 

Hang- és képanyag (Hidak)