jedro
 

Bence Utrosa Gabriella prózája

BENCE Utrosa Gabriella (Muraszombat 1959—)
Író, műfordító, tolmács.
Muraszombatban született1959-ben. Az általános iskolát Lendván, a gimnáziumot Mariborban végezte. 1988-ban diplomázott a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar nyelv és irodalom szakán. 2004-ben magyartanári oklevelet szerzett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1989 és 1993 közt magyar könyvtáros volt a muraszombati Területi és Tanulmányi Könyvtárban.
1993-tól magyar tolmács és fordító a lendvai járásbíróságon.


Művei: Visszahozott szép karácsony: mesék és elbeszélések,(1994); Ki lakik a sötétben? 1996; Mégis harangoztak (elbeszélések), 1999; Visszahozott szép karácsony - gyermekjátékfilm, Szlovén RTV 2000; Egy kis makk története és más mesék, 2003.

"Bence Utrosa Gabriellát a Muravidéken kibontakozó irodalmi életben elsősorban prózaíróként tartják számon. Eddig megjelent műveinek zömét a gyermekek és az ifjúság számára írta. Írásaira a formai kiforrottság, a jó íráskészség jellemző, hiszen úgy alkalmazkodik ma a gyermeki szemlélethez, hogy elkerüli a mesterkéltség, a „gügyögés" csapdáit.
A jelen kötetben az írónőt nem a megszokott szerepben látjuk."
(Bence Lajos)
A történet egy leány-anya közti telefonbeszélgetést idéz meg, amelyből kiderül, hogy az édesanya szolgálati elfoglaltsága miatt nagyobb leányára bízza a családi teendők elvégzését. A lány azért hívja fel anyját, hogy elmondja neki a hamarosan iskolaköteles húga érdekében tett látogatás élményeit a laborból, majd így folytatja:
No de most már rohanok is. Gyakorolnom kell még egy sort, mert nem egészen csiszolt a kétkezesem, aztán meg zeneiskolám lesz. Szóval megyek. Ja, igen, a cédulát megtaláltam, majd bevásárolok, ne izgulj! De anya, most már jó lenne találkoznunk, hiszen szinte három napja nem láttunk, csak félálomban meg az üzeneteidet, valóban nem tudnál ma korábban hazajönni?
...
— Értem, hát persze hogy megértelek, ne aggódj, minden rendben lesz, meglásd. Csak valami nagyon fontosat kéne mondanom, nem telefontéma. Mikor érnél rá egy kicsit?
...
— Nem, az meg nekem nem jó, tudod, akkor lesz a vetélkedőnk, és azelőtt mindennap gyakorolunk. No, sebaj, ne aggódj, majd csak összejövünk valamikor.
...
— Nem, nem cikizlek, sőt, örülök neki, hogy olyan sikeres vagy. Ne aggódj! Én mindent elintézek helyetted.
...
— Igen, az oviban is voltam, a pici jelenleg alszik, a csekkeket pedig befizettem, és képzeld, még pénzem is maradt bőven. No, nem is zavarlak többé. Jó munkát, aztán gyere majd! Nagyon várunk... Csókolunk, anya!     

              (Ki lakik a sötétben?, Halló, anya...-részlet)