jedro
 

Német-Római Császárság

NÉMET-RÓMAI CSÁSZÁRSÁG
Az egykori Frank Birodalom keleti részéből kialakult német állam trónjára a tizedik század közepén a Szász-ház került. A központi hatalom megszilárdításáért a ház királyainak meg kellett küzdeniük mind az ország keleti részén lázadó szlávokkal, mind pedig a fontosabb és nagy hatalommal rendelkező fejedelmekkel.


I. Ottó a 955-ös augsburgi csatában legyözte a kalandozó magyarokat, akik e vereség után nem indítottak újabb rablóhadjáratot nyugat felé. A király ezzel nagy tiszteletre tett szert Európában. Miután elfoglalta Észak-Itáliát, a pápa 962-ben római császárrá koronázta. Császársága a német királyság mellett az általa elfoglalt területekre is kiterjedt. Mivel formálisan Róma volt a központja, de a legnygyobb befolyása a német tartományoknak volt, a császárság Német-római Császársággként (Rimsko-nemško cesarstvo) vált ismerté. Az eredeti neve egyébként Szent Római Birodalom (Sveto rimsko cesarstvo) volt.

I. Ottó császárí címét szerte Európában, sőt még Bizáncban is elsimerték. A Szász-dinasztia (a legfontosabb uralkodókról Ottóknak is nevezett) uralkodói fő célul a néhai római császárság újraélesztését tűzték ki, de a célt sosem sikerült teljesen megvalósítaniuk.

A Száz-házat a Száliak követték a trónon, őket pedig a Stauf-ház.  Az utóbbi legfontosabb uralkodója I. Barbarossa Frigyes (Friderik I. Barbarossa) volt. Nagy erőfeszítésekkel leverte az észak-itáliai városok felkelését, melyet a pápa is támogatott. Végül 1177-ben kénytelen volt békét kötni III. Sándor pápával, akit a császár elleni harcokban az Appenini-félsziget déli részét elfoglaló normannok támogattak. Barbarossa a harmadik keresztes háborút vezetve egy patakba fulladva hunyt el. A trónon fia, VI. Henrik követte.