Az uradalmak létrejöttével a császárság délkeleti részén kialakult a hatalom jogi és közigazgatási struktúrája is. A hatalmat az uralkodó nevében hercegek (vojvode), határgrófok (mejni grofje) és grófok gyakorolták. Földbirtokaikon földesurakként gyakorolták a jogi és egyéb hatalmat. Saját fegyveres erővel rendelkeztek, biztosították a közrendet és a közbékét. Pénzt vertek, városokat alapítottak. A titulus és a földbirtok öröklődése biztosította családjuk számára, hogy a rájuk bízott területeken dinasztikusan gyakorolják a hatalmat. A dinasztikus családok fennhatósága alatt a magasabb rangú nemesek és a szabaddá váló nemesek (ministeriali) egy többnyire egységes nemesi réteget kezdtek képezni. Mivel a késő középkorban a császárságban az uralkodói hatalom meggyengült, számos állami funkciót a magasabb rangú nemesség dinasztikus családjainak képviselői gyakoroltak. A hatáskörükbe tartozó területek szinte országokká alakultak. Tartományokká váltak, ahol a hatalmat gyakorló családok kieszközölték az uralkodói, fejedelmi (deželnoknežji položaj) szerepet. Az alacsonyabb rangú nemesség tartományi nemességgé lett (deželani). A tartományi fejedelem katonai és jogi hatalmat gyakorolt felettük. Elismerte a tartományi jogban (deželno pravo) leírtakat. A legfontosabb jognak a tartomány kormányzásában való részvétel számított.