A Nyugat-római Birodalom felbomlása utáni kaotikus századokban az egykor virágzó kereskedelem szinte leállt, a pénzgazdaságot (denarno gospodarstvo) pedig felváltotta a sokkal egyszerübb naturális gazdaság (naturalno gospodarstvo). Mivel a kevés földdel rendelkező parasztok egyre nehezebben gazdálkodtak, sőt a köponti hatalom által biztosított védelem sem állt már rendelkezésükre, ezért egyre többen ruházták át földjeiket a tehetősebb földbirtokosokra, akik védelmük alá vették őket. Idővel a földjük mellet személyi szabadságukat is kénytelenek voltak feláldozni a biztonság kedvéért. Ezekből a parasztokból alakult ki a középkor legnépesebb és egyben legszegényebb rétege, a jobbágyság (podložniki).

Ezzel egy időben a frank uralkodó kénytelen volt a nemességnek birtokot adományozni, cserében pedig ezek a nemesek alkották a frank hadsereg lovasságát. Ezt a viszonyt, amelyben a nemes a katonai szerepvállalásáért földbirtokot kap bérbe, hűbéri viszonynak (fevdni odnos) nevezzük. A földbirtok a hűbéúr birtokában maradt, a vazallus/hűbéres (vazal) azt általában haláláig kapta bérbe. Hasonló társadalmi rendszerek máshol is jelentkeztek, de Európában a legelterjedtebb a frank féle feudalizmus lett.

A Frank Birodalom terjedésével a hűbéri rendszer is terjed, idővel pedig a középkori Európa alaprendszrévé nőtte ki magát.