A Karolingok felemelkedése
Vzpon dinastije Karolingov se je začel z veliko zmago majordoma Karla Martela (po njem je dinastija dobila ime) nad Arabci, ki so prodirali preko Pirenejev proti osrednjemu delu današnje Francije. V bitki pri Poitiersu je Karel Martel (Martell Károly) premagal arabsko vojsko in ustavil njen prodor ter s tem (po mnenju njegovih sodobnikov) rešil zahodno krščansko Evropo pred Arabci.
Njegov sin, majordom Pipin Mali je po vojaški pomoči papežu proti Langobardom užival veliko podporo voditelja katoliške cerkve. Izkoristil je papeževo podporo in svojo vojaško moč ter se na zboru Frankov leta 751 razglasil za novega frankovskega kralja. S tem je v svojih rokah združil dejansko (majordom) in formalno (kralj) oblast.
Halála előtt Pipin királyságát fiai, Károly és Karlmann között osztotta fel. Utóbbi halála után a teljes birodalom Károly hatalmába került. Károly uralkodása során számos hadjáratot indított, melyek inditéka elsősorban vallási volt, ugyanis ezek során terjesztette a kereszténységet a királysága határain túl élő népek között. Természetesen a hadjáratok következtében királysága területe is nőtt.
Károly így nem csak a frankok, hanem a többi nyugat-európai germán nép uralkodója, és ezzel az akkori világ egyik legbefolyásosabb uralkodója lett. 800-ban a pápa császárrá koronázta - Károly és császársága ezzel egyenrangúvá vált a Bizánci császársággal. Bizáncban ez ellenszenvet váltott ki, amit tetéztek Károly hódításai az Adriai-tenger térségében. A feszült helyzetet a 812-es aacheni békeszerződéssel oldották meg.
Nagy Károly uralkodása alatt a Frank Birodalmat 200 grófságra, illetve határgrófságra (mejna grofija - marka) osztották fel. A grófságok élén álló grófok a király hatalmát gyakorolták, ezt az uralkodó által megbízott, országot járó felügyelők biztosították. Az ország egész területére egységes törvényeket, az ún. kapitulárékat (kapitulariji) szabtak ki.