A 19. század második felétől kiépülő magyarországi vasúthálózat forradalmi változást hozott az ország gazdasági életébe. A vasút révén több, az áruforgalomtól addig elzárt vidék is bekapcsolódhatott a kereskedelembe. A kiegyezés előtti vasútvonalak többségének irányát a birodalmi érdekeknek megfelelően jelölték ki, a magyar piaci igényeket, az egyes tájak fejlesztését nem vették figyelembe. 1867 után a magyar kormányokat a nemzeti piac kialakításának szempontjai vezérelték a vasútépítés támogatásában. Nagykanizsa körül összpontosulva-az 1860-as években épültek. Az Alsólendvára befutó vasút az Ukk-Zalaegerszeg-Csáktornya vonal részét képezte. Alsólendva határában 1889. november 4-én kezdték meg a munkálatokat, egy év múlva, 1890. október 19-én pedig az első várva várt vonat is megérkezett a megyeszékhely felől.

Bármerre tekintünk az épülő vasútvonal hosszán, mindenütt a munkások egész raját látjuk hangyaszorgalommal dolgozni. A töltések s a vízáteresztők s a hidak már majdnem mindenütt készen vannak. Az idei tél rendkívül kedvező volt az építésre, hó alig volt, s a száraz fagyban a munka majdnem megszakítás nélkül folyhatott. Ehhez járult még a szép és korai tavasz, s a szokott árvizek teljes kimaradása, mi e munka folyását rendkívül megkönnyíté. Most már az állomások és egyéb épületek alapjait rakják le, s a Murahidat készítik, s reményelhetjük, hogy midőn majd a fák most fakadó leveleiket elhullatják, egy új, e vidéken még nem látott füstokádó szörnyeteg fog határunkon végigrobogni, maga után vonva a kocsik egész sorát, s jámbor háziállatainkat sok hosszú és terhes úttól kíméli meg. De nem csak háziállatainkat, hanem a gazdákat is megmenti a hosszú, tengelyen való szállítás költségeitől: e vonal által egyszerre össze leszünk kötve a fővárossal s a nagyvilággal, iparcikkeink, gabonánk, borunk, fánk stb. ára egyszerre emelkedni fog, mert a kereskedő - ha áruinkat helyben adjuk is el - nem lesz kénytelen a vételárból a hosszas, tengelyen szállítás költségeit levonni.
Folyó hó 20-án lesz Alsólendván és Hosszúfaluban a kisajátítási tárgyalás, igyekezzünk földjeinkért minél nagyobb vételárt elérni; de azért túlságos követeléssel állni elő elhibázott dolog lenne, mert akkor az ügy törvényes kisajátítás útjára kerül, s mindig jobb a sovány béke a kövér háborúnál. Még ha nem adná is meg a társaság földjeinkért a remélt váltságösszeget, ha kénytelenek volnánk csekélyebb árral megelégedni, mint amire talán sajátunkat túlbecsülve számítottunk, még akkor is mi vagyunk a nyertesek, mert az a tény, hogy vidékünk vasutat kapott, s hogy kisvárosunk állomáshelyül lőn kiszemelve, tízszeresen kárpótolni fogja képzelt veszteségünket.