II. József, a „kalapos király
Mária Teréziát fia, II. József követte a trónon. Az egységes birodalom létrhozásának érdekében nem koronáztatta meg magát magyar királynak. Ezért Magyarországon „kalapos királynak" csúfolták. Az ország függetlenségét nem tartotta tiszteletben, a birodalmat pedig rendeletekkel kormányozta.
A német nyelvet tette hivatalossá a latin helyett. A megyék önállóságát megszüntette, mivel ezek ellenálltak rendelkezéseinek. A magyar Szent Koronát Bécsbe szállíttatta, és a kincstárba záratta. Mivel rendeletei sértették az önállóságot, nagy fölháborodást váltottak ki. Így például
a nemesek tüntetésül magyarul beszéltek, és
nemzeti viseletben (díszmagyar) jártak.
Türelmi rendelete
kimondta a
szabad vallásgyakorlást a két nagy protestáns és görögkeleti egyház számára. A jobbágyrendelet pedig megszüntette az örökös jobbágyságot, még a „jobbágy" szó használatát is betiltották. A paraszt szabadon költözhetett, mesterségeket tanulhatott.
II. József halálos ágyán 1790-ben Magyarországra vonatkozó rendeleteinek többségét visszavonta a türelmi és jobbágyrendelet kivételével.
