1458. január 24-én a magyar nemesek királlyá választották Hunyadi János fiát, Mátyást. A fiatal uralkodó a főnemesség mellőzésével a köznemesi származású és családjához közel álló híveit emelte fontos pozíciókba. Uralkodása egészét a királyi hatalom megerősödése jellemezte. 1463 után befejezte a török elleni déli határvédelmi rendszer kiépítését. Megkoronázása után megváltoztatta a királyság kormányzati rendszerét, kibővítette a királyi tanácsot, és átalakította az udvar írásbeli munkáját végző szervét, a kancelláriát is, ahol a királyi tanács számára készítették elő a megtárgyalandó ügyeket.

1476-ban Mátyás feleségül vette Aragóniai Beatrix hercegnőt, de a házasság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert Beatrix gyermektelen volt. Mátyás örököseként kísérelte meg elfogadtatni házasságon kívüli kapcsolatából, egy osztrák polgárlánytól született fiát, Corvin Jánost.

A becsvágyó uralkodó a német-római császári trónt is szerette volna megszerezni, ezért foglalta el Bécset. Mátyás kísérlete, a központosított rendi monarchia létrehozása nem bizonyult tartósnak. Halálakor, 1490-ben már teljesen magára maradt, környezete zsarnoknak tartotta. A legtöbben külpolitikáját bírálták, ugyanis nem folytatta apja törökellenes támadásait, abból a felismerésből kiindulva, hogy a török ellen csak európai keresztény összefogással lehetne fellépni. Mátyás halála után azonban szinte azonnal kialakult az „igazságos király" mítosza.