Újabb török veszély

1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt (Bizánc), ezzel megszűnt az ezeréves Bizánci Birodalom. II. Mehmed szultán megszilárdította uralmát a Balkán-félszigeten, majd készülődni kezdett Szerbia és a magyar Délvidék megtámadására. A szultán hódító törekvéseinek következő célja Nándorfehérvár, azaz a mai Belgrád volt. A vár egy kulcsfontosságú erődítmény volt a nyugat felé vezető úton.

III. Callixtus pápa felhívására az európai hadak nem mozdultak. Így csak Magyarországtól lehetett remélni a török előretörés megállítását. Pénz és katonák helyett a pápa is csak egy hitszónokot, Kapisztrán Jánost küldte Magyarországra. Kiváló prédikációival képes volt a seregbe lelket verni. A pápa ekkor rendelte el a déli harangszót is.

A nándorfehérvári (Belgrád) diadal

II. Mehmed szultán 80 ezres sereggel érkezett Nándorfehérvár alá. 1456. július 4-én megkezdődött a vár ostroma. A várat Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora védte hétezres seregével. A törökök hajózárt csináltak a Duna és a Száva vizén, hogy senki se vigyen segítséget a várba. Tíz nappal később érkezett Hunyadi tízezres serege. A magyarok véres kézitusa után áttörték a hajózárat, majd felgyújtották a török hajókat. Szabad volt az út a várba.
A végső török rohamra július 21-én került sor. Az ostromlók a fellegvárat is elérték, tehát közel áltak a győzelemhez. Az egyik török harcos már ki akarta tűzni a zászlót a vár fokára. A legenda szerint egy Dugovics Titusz nevű katona le akarta lökni a várfalaról, de mivel ezt nem tudta, átölelte és ellenfelét magával rántva ugrott a mélybe, a biztos halálba.

Ez új erőt és hitet adott a védőknek. Visszaverték az ostromot. Másnap Hunyadi kitört a várból. Megszerezte a török ágyúkat, s azzal lőtte az ellenséget. A török menekült, még a szultán is megsérült, majd az éj leple alatt elvonult a vár alól.