A sport célja a testedzés, a versenyzés, a szórakozás, az eredmény elérése, a képességek fejlesztése vagy ezek kombinációja. A kitűzött cél határozza meg a sport jellegét, a sportoló vagy a csapat képességei és bátorsága mellett.

A sport kifejezés a francia „desporter" (mulatságoknak élő) szóból származik. Az angolban a 15. század közepe táján fordul elő először szórakozás, időtöltés értelemben. A 16. században már különféle játékok játszására alkalmazták, de főleg a szabadban végzett szabadidős tevékenységekre.

 

A sport története

A sport feltehetőleg az emberiséggel egyidős, és a kezdetektől hasznos módja lehetett a tanulásnak és a fejlődésnek.

 

A sporttevékenységek első dokumentumai a mezopotámiai eposzokban gyakran feltűnő birkózás volt. A birkózás folyhatott életre-halálra is, de eldönthettek vele vértelenül nagyobb konfliktusokat is. A birkózáson kívül a ma nem sportnak tekintett vadászat létezett még mint előkelő szabadidős tevékenység, de jelen volt az ökölvívás is. A bizonyítékokat agyagtáblákon találták meg.

 

Tárgyi leletek és épületek maradványai bizonyítják, hogy Kínában már i. e. 4 000 körül is létezett sport. A kínai sport eredete és fejlődése visszavezethető a korabeli foglalkozásokra, háborúkra és szórakoztatásra. A gimnasztika népszerű sportnak számított Kína múltjában. Ez ma is így van, a kínai akrobaták ügyessége világszerte elismert.

 

Az ókori Egyiptom sportjai is szorosan kapcsolódtak a mindennapi élet eseményeihez. Egyiptom életében a Nílus központi szerepet játszott, így alakultak ki a hozzá köthető sportok, mint az úszás és a horgászat. Ezenkívül például gerelyhajítással, magasugrással, birkózással, botvívással is foglalkoztak. A lótenyésztés és a harci szekér elterjedése után a kocsihajtók versenyei is megjelentek.