jedro
Szöveg
Karácsonyi szokások a muravidéki magyarlakta falvakban
Kata: Szervusz, Anna! Mit csináltál a hétvégén?
Anna: Szia, Kata! Moziban voltam a nővéremmel. A Hajnalhasadás második részét néztük meg. És te?
Kata: A nagymamámnál voltam Kapcán.
Anna: Ez nem hangzik valami érdekesen...
Kata: Jaj, nagyon jó volt! Rengeteget mesélt a nagyi.
Anna: Mesélt? Miről, csak nem a Piroskáról és a farkasról?
Kata: Dehogy! Olyan gyerekes vagy! Elmesélte, ők hogyan várták és ünnepelték a karácsonyt, amikor még gyerek volt.
Anna: Biztos ugyanúgy, mint ma... unalmasan...
Kata: December 24-én böjtöltek.
Anna: Böjtöltek? Azt nem bírnám ki.
Kata: Igen, minden karácsony böjtjére mézes-mákos laskát, fejes borsót (babfélét) és aszalt gyümölcsöt készítettek. Ezen a napon bezárták az ajtót, hogy senki se mehessen a házba, mert az szerencsétlenséget hozott volna.
Anna: Tényleg? Ez viszont érdekes! Otthon mindig azt mondják anyuék, ilyenkor nem illik más házához menni. Lehet, hogy ez innen ered?
Kata: Nem tudom, elképzelhető.
Anna: Karácsonykor ők is halat ettek, mint mi?
Kata: A nagyi azt mondta, a jellegzetes karácsonyi étel a diós és a mákos kalács vagy rétes volt, de konkrét ételről nem beszélt. Amit viszont nagyon érdekesnek találtam, hogy karácsony böjtjén pálinkát fogyasztottak, a gyerekeknek meg pálinkás kenyeret adtak, hogy a legyek ne repüljenek a szájukba.
Anna: Szia, Kata! Moziban voltam a nővéremmel. A Hajnalhasadás második részét néztük meg. És te?
Kata: A nagymamámnál voltam Kapcán.
Anna: Ez nem hangzik valami érdekesen...
Kata: Jaj, nagyon jó volt! Rengeteget mesélt a nagyi.
Anna: Mesélt? Miről, csak nem a Piroskáról és a farkasról?
Kata: Dehogy! Olyan gyerekes vagy! Elmesélte, ők hogyan várták és ünnepelték a karácsonyt, amikor még gyerek volt.
Anna: Biztos ugyanúgy, mint ma... unalmasan...
Kata: December 24-én böjtöltek.
Anna: Böjtöltek? Azt nem bírnám ki.
Kata: Igen, minden karácsony böjtjére mézes-mákos laskát, fejes borsót (babfélét) és aszalt gyümölcsöt készítettek. Ezen a napon bezárták az ajtót, hogy senki se mehessen a házba, mert az szerencsétlenséget hozott volna.
Anna: Tényleg? Ez viszont érdekes! Otthon mindig azt mondják anyuék, ilyenkor nem illik más házához menni. Lehet, hogy ez innen ered?
Kata: Nem tudom, elképzelhető.
Anna: Karácsonykor ők is halat ettek, mint mi?
Kata: A nagyi azt mondta, a jellegzetes karácsonyi étel a diós és a mákos kalács vagy rétes volt, de konkrét ételről nem beszélt. Amit viszont nagyon érdekesnek találtam, hogy karácsony böjtjén pálinkát fogyasztottak, a gyerekeknek meg pálinkás kenyeret adtak, hogy a legyek ne repüljenek a szájukba.
Anna (nevetés): Ez nagyon vicces. Mit mesélt még a nagyid?
Kata: A karácsonyi asztalt úgy készítették el, hogy az abrosz alá gabonaféléket tettek, az asztal alá meg szalmát, tököt, láncot, ekevasat. Ezeket János-napig (december 27.) vagy vízkeresztig ott is hagyták. János-napig a szemetet is tilos volt kivinni.
Anna: Azt meg miért?
Kata: Erre a nagyi már nem emlékezett, de olvastam valahol, hogy azzal kivitték volna a szerencsét a házból.
Anna: Betlehemeztek is?
Kata: Igen, legtöbbször már két-három héttel karácsony előtt elkezdtek betlehemet köszönteni. Pásztornak öltöztek, és papírból készített jászlat vittek magukkal. Csengőkkel csengettek, és azt mondták, házról házra Kisjézuskát köszöntöttek.
Anna: Az egyik könyvben olvastam, hogy karácsony környékén rengeteg férjjósló praktikát ismertek a lányok. A nagymamád nem tud ilyeneket?
Kata: Jaj, de igen, majdnem elfelejtettem! Képzeld, a lányok egy öl fát vittek a házba. Csak bent számolhatták meg a hasábok számát. Ha az páros volt, hamarosan férjhez mentek, ha páratlan, akkor nem.
Anna: Kata, nem próbálnánk ezt ki? Én kíváncsi vagyok.
Kata: Kipróbálhatjuk. De karácsony után számoljunk be egymásnak, páros vagy páratlan volt-e a szám.
Anna: Rendben, megdumáltuk.
Kata: A karácsonyi asztalt úgy készítették el, hogy az abrosz alá gabonaféléket tettek, az asztal alá meg szalmát, tököt, láncot, ekevasat. Ezeket János-napig (december 27.) vagy vízkeresztig ott is hagyták. János-napig a szemetet is tilos volt kivinni.
Anna: Azt meg miért?
Kata: Erre a nagyi már nem emlékezett, de olvastam valahol, hogy azzal kivitték volna a szerencsét a házból.
Anna: Betlehemeztek is?
Kata: Igen, legtöbbször már két-három héttel karácsony előtt elkezdtek betlehemet köszönteni. Pásztornak öltöztek, és papírból készített jászlat vittek magukkal. Csengőkkel csengettek, és azt mondták, házról házra Kisjézuskát köszöntöttek.
Anna: Az egyik könyvben olvastam, hogy karácsony környékén rengeteg férjjósló praktikát ismertek a lányok. A nagymamád nem tud ilyeneket?
Kata: Jaj, de igen, majdnem elfelejtettem! Képzeld, a lányok egy öl fát vittek a házba. Csak bent számolhatták meg a hasábok számát. Ha az páros volt, hamarosan férjhez mentek, ha páratlan, akkor nem.
Anna: Kata, nem próbálnánk ezt ki? Én kíváncsi vagyok.
Kata: Kipróbálhatjuk. De karácsony után számoljunk be egymásnak, páros vagy páratlan volt-e a szám.
Anna: Rendben, megdumáltuk.
