A karácsony a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepe, a 4. század óta december 25-én ünneplik Jézus születését. Ez a nap a téli napforduló, az ókori hitvilágban a Nap újjászületésének ünnepe volt. A középkorban karácsonnyal kezdődött az esztendő. (Tátrai, 1997: 225)
A hagyományos falusi társadalomban minden nagyobb ünnep előkészülettel kezdődött, és arra is volt idő, hogy az emberek kipihenjék az ünnepet. A karácsony előkészülete az adventi időszak. A négyhetes időszak november 30-ával, András napjával kezdődik, illetve advent első vasárnapja a hozzá eső legközelebbi. Ezt az időszakot kisböjtnek is nevezik, mert tilos volt a mulatozás, a lakodalom. A karácsonyi ünnepkör zárónapja a vízkereszt vagy háromkirályok napja, január 6-a. Ez egyben a farsangi időszak kezdőnapja is.
Az adventi időszakban vagy karácsony vigíliáján (böjtjén, december 24-én) házról házra jártak a gyerekek, a fiatalok és a felnőttek. A házban vagy az ablakok alatt karácsonyi verses köszöntőt mondtak, énekeket énekeltek, amiért megajándékozták őket. Ezt a szokást kántálásnak nevezzük. A másik adventhez kötődő népszokás a betlehemezés, amely egy többszereplős, dramatikus játék, a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb pásztorjátéka. Fő kelléke a jászol vagy templom alakú betlehem, amelyben többnyire a Szent Család látható, valamint angyalok, állatfigurák.