Az Ausztria és Jugoszlávia felé való menekülést az tette lehetővé, hogy az 1940-es évek végétől a két hosszú határszakaszon kiépített aknamezőket, drótakadályokat 1956 nyarán a magyar kormány túlnyomórészt felszámolta. Ráadásul a forradalom alatt a határőrizet szétzilálódott, a szovjet csapatok pedig egy ideig ilyen jellegű feladatokat nem láttak el. Ezáltal a határ lényegében őrizetlen maradt, nyugaton egészen 1956. december közepéig-végéig, délen még 1957 első heteiben is.

Egyébként az osztrák határőrök, csendőrök és az egyszerű határ menti osztrák lakosok is segítőkészek voltak, rögtön pártfogásukba vették az érkező magyarokat, elkísérték őket a legközelebbi vöröskeresztes menhelyre, de az is előfordult, hogy először helyben megmelegedhettek, a gyermekeknek forró kakaót adtak.

A Magyarországi Központi Statisztikai Hivatal 1957-ben titkos felmérést készített arról, hányan hagyták el az országot a forradalom leverése után. A KSH adatai szerint Ausztria felé kerekítve 175 ezren, míg Jugoszlávia irányában csaknem 20 ezren hagyták el Magyarországot. Az 1956-os magyar exodus lett a legnagyobb menekültáradat Európában a második világháború vége és az 1990-es évek eleje (a délszláv háborúk kitöréséig) Európában.