Az egyetemes történelemből már megtudtad, milyen szomorú volt a zsidók sorsa a második világháború idején. Körülbelül 6 millió zsidót végeztek ki a nácik.
Magyarországon a német megszállás után a zsidók helyzete egyre roszabbodott, hiszen különböző kormányrendeletekkel korlátozták az életlehetőségüket. Ekkor rendelték el a sárga csillag viselését. Nemsokára gettókba terelték őket, és megindult a deportálás. A menetrendet és a módszereket a német Eichmann-csoport dolgozta ki. A végrehajtást a magyar belügyi szervek és a csendőrség végezte el.

1944. május közepétől június végéig az újonnan visszacsatolt területek zsidóságát hurcolták Auschwitzba. Számuk mintegy 300.000 ember lehetett. Június végéig további 100.000 embert deportáltak a Dunántúlról és az Alföldről.

Az embertelen akciók ellen természetesen külföldön és belföldön is felléptek. Magyarországon önfeláldozó emberek bújtatták az üldözötteket, de így nem lehetett nagy tömegeket megmenteni.
Közben Horthy Miklós is leállíttatta a deportálást, hiszen értesült a haláltáborból megszökött két szemtanútól a deportálások valódi voltáról.
Sajnos a terror még ez után is tombolt. A különítmények a Duna-parton és a gettókban végezték ki az áldozataikat. A kiürített zsidó lakásokban pedig folyt a szabad rablás. A történelmi adatok megrázó számokkal szolgálnak. A korabeli Magyarországon 825.000 zsidó élt (a visszacsatolt területekkel együtt), ebből 569 ezren pusztultak el. Ez a korabeli magyarországi zsidóság 69  %-át jelenti!