Sohonyai Edit: KOCKACUKOR
KOCKACUKOR egy 17 éves lány. Színes ruhákat hord, színes egyéniség, imádja a csokis csigát... és több mint 90 kiló. A „tökéletes fiú" elnyeréséért mindent megtesz, hogy túlsúlyából származó hátrányát leküzdje. De mi kell ahhoz, hogy önbizalmat sugározzon? Kutya? Nyelvpiercing? Fogyókúra? Meglehet, de hogy helyére kerüljenek a dolgok, szüksége van megértő szülőkre, családi biztonságra is.
Anyu már otthon volt. Holtfáradtnak látszott, de így is bepakolta a mosógépet, és a széthagyott holmikat rakosgatta.
— Hát te? Nem mentél suliba? — kérdezte csodálkozva.
Kockacukrot ismét elöntötte a szomorúság. Anyára nézett, aki kutató pillantást vetett rá. — Mi van, bogaram? Mondd el, mi bánt!
— Meg akartam pofozni Ibolyát, de mégsem tettem. Ibolya viszont azt állítja, hogy mégis, ezért Dénes apu haragszik rám... — tört ki belőle a sírás.
— Beszéltem Dénessel, futólag említette, mi történt. Mondtam neki, hogy addig ne alkosson véleményt, amíg meg nem ismeri mindkét fél álláspontját.
Anya megvédett? Bízik benne? De jó! A hála és védettség érzése öntötte el, mert kóborlása közben az is átfutott ám az agyán, hogy mi van, ha Anya Dénes apu pártját fogja majd, s még vele is szembehelyezkedik azért, hogy ne veszítse el a férjét? Így járt ugyanis az egyik osztálytársnője még az általánosban.
Minden rejtett gondolat, minden indulat, amit az elmúlt hónapokban eltitkolt a családdal, főként Ibolya viselkedésével kapcsolatosan, most a felszínre bukkant. Elmondta Charlie-t a gyerekével, a felnőni vágyást, Klaudiát és az ő hülyeségét, amikor megmutatta levelét, aztán Ibolya pletykálkodását és a végkifejletet, hogy a kör bezárult, minden kiderült Klau szülei számára is. (...)
— Nem gondolsz te túl sokat erről a kislányról?
— Jaj, Anyu! Ezt nem tervszerűen csinálja, hanem csak úgy, ösztönből!
— Phú! — mondta Anyu, és gondterhelten megsimította a homlokát. — Várj, teszek fel egy kis kávét, hogy ébren tudjak maradni, aztán haladjunk szépen, sorban.
Leültek egymással szemben, és Kockacukor csak nézte Anya fáradt arcát. Ott gőzölgött már előtte a kávé, a finom pára úgy szállt fel belőle, mint ahogy a mesebeli dzsinn tekergőzik ki a palackból kedvenc mesekönyve egyik illusztrációján.
— Dénes apu nagyon rossz kapcsolatban élt a feleségével. Az asszony sokszor megpofozta Ibolyát, s Dénesnek még ma is görcsbe ugrik a gyomra minden erőszaktól, érted? A felesége haláláig pokol volt az életük: mindennap kiabálás, veszekedés Ibolya és az anyja között, amibe békítőként kénytelen volt beavatkozni ő is, és máris ott találta magát a káosz közepén. Azt mondta, a végén már haza sem szeretett menni... Ibolyának tehát nagyon nehéz gyerekkora volt. Úgy gondolj rá ebből a szempontból, mint egy utcagyerekre... Neki most kell megtanulnia, milyen egy harmonikus, boldog párkapcsolat, vagy mit jelent ténylegesen az, hogy család. Nálunk sem volt régebben minden rendben, de legalább védett környezetben lehettél. Nem kiabáltunk, Apa nem vert benneteket, nem ivott... ez mindenképpen a javára írható.
Kockacukor csodálkozva nézett anyjára.