A magyar nyelvben csak három igeidőforma van: jelen, múlt, jövő, de az igekötők segítségével utalni lehet a cselekvés befejezettségére.

A leggyakrabban a meg- vagy az el- igekötőket használjuk erre: tanul - megtanul, néz - megnéz, olvas - elolvas, énekel - elénekel.

Azt, hogy mikor kell meg- vagy el- igekötőt használni, meg kell tanulni.

Figyeld meg, mi a különbség a két mondat között:

Tanulok magyarul.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

tanulok, tanulok, tanulok, tanulok,

----------------------------------------

Megtanulok magyarul.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~|                             | ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

tanulok, tanulok, tanulok      |       megtanulok      | tudok, tudok, tudok, tudok, tudok

---------------------------------|             •                 |----------------------------------------

Néha nem a meg- vagy az el- igekötőkkel fejezzük ki, hogy a cselekvés befejezett, hanem más, már ismert igekötőkkel: ki-, be-, fel-, le-.
Például: kitakarít, bevásárol, felhív, leválaszt.