Szél „- Hagyj békén, fázom - szólt Panka.
De a szél fújt egy nagyot, felkapta Pankát, aztán a következő pillanatban le is ejtette a fűbe. Panka felállt, lépett kettőt, de a szél újra felemelte, és most egészen a nagy fenyőfáig repítette."

Nap „A nap eleinte csak a szeme sarkából pislogott le a mulatságra, de ahogy nőtt a jókedv, ő is odafordult, és fényes sugaraival táncot lejtett a réten.
Amikor Panka végül leeresztette a furulyáját, minden táncos fáradtan huppant a fűbe, Csiribí megtapogatta a mókusgyerekek ingeit.
- Megszáradtak - jelentette Pankának vigyorogva. Aztán felnézett az égre, és hozzátette:
- Köszönöm."

Eső „Minden állat igyekezett elrejtőzni az eső elől. Bokorba, odúba, gyökerek közé bújtak, nehogy megázzanak. Csak Panka nem törődött a felfordulással. Ült az erkélyen és hegedült. A felhőcske meg már nem is sírt, hanem zokogott. Csak úgy patakzottak a könnyei."

Köd „Panka tisztásán is fehér volt minden. A kis tündér kikukucskált az ablakon, és csodálkozva csapta össze a kezét. Eltűnt a tisztás, eltűnt az erdő, de még a szomszédos fának is nyoma veszett. Sosem látott még ilyen fehérséget.
- Mi történt? Hova tűnt a világ?"

Hó - „Hova mehetett? - gondolkozott Panka. - Milyen jó, hogy esett a hó. Csak követem a nyomait, és szépen megtalálom. Ebben a hidegben biztos nem repked.
Panka megindult Csiribí nyomában.
- Nocsak! Valaki már is járt erre. Vajon ki? És ez meg micsoda? - torpant meg Panka.
A hó egy helyen fel volt túrva, és onnantól kezdve nem látszottak Csiribí lábnyomai, csak annak a másvalakinek a nyoma rajzolódott ki a havon. Panka alaposan szemügyre vette a nyomokat."