povzetek
Összegzés
Összegzés
A 14.században két Anju-kori uralkodó ült a Magyar Királyság trónján. Az első Károly Róbert volt. Legfontosabb feladata a hatalmaskodó főurak megfékezése és a gazdasági élet felvirágoztatása volt. Őt fia, Nagy Lajos követte, aki afféle lovagkirálynak számított. Rokoni kapcsolatok révén háborúba keveredett Nápollyal, majd később Lengyelország királya is lett. Számos hódító hadjáratot vezetett, a Magyarországtól délre fekvő területek pedig hűbéresei lettek. A két nagy király uralkodása idején ment végbe Magyarország felvirágzása, az ország nagyhatalom lett.
Nagy Lajos lovagkirály
Lajos felnőtt korában is igyekezett a lovagi eszmények szerint élni. A harcokban bátor, sok esetben vakmerő volt, gyakran harcolt az első sorokban. Ezt tanúsítják oklevelei is, amelyekből kiderül, hogy az esetek többségében a király szemtanúja volt a kitüntetett, megadományozott, megjutalmazott katonája hőstettének. 
Lajos uralkodásának negyven esztendejéből csak három háború nélküli éve volt az országnak.
Nagy Lajos címere, amely egyesíti a liliomos Anjou-címert, a Magyar és a Lengyel Királyság, valamint Dalmácia címerét.
Nagy Lajos címere, amely egyesíti a liliomos Anjou-címert, a Magyar és a Lengyel Királyság, valamint Dalmácia címerét.
Arany János így ír a Toldi estéjében Lajos udvaráról
(Ötödik ének, 11-13. versszak), az uralkodása alatt felemelkedett nemesi családokról:
„Mert szolgála ottan sok úri csemete:
Losonczi-, Maróti-, Bánfiak nemzete,
Kanizsai, Szécsi, Kont, Balassa, Csupor,
És ama nagyhíres, fényes Laczfi-Apor;
Köznemes rendből is egy jóforma csapat,
Kiket Lajos ottan csínosságra kapat;
Idegen udvartól is jöttek cserébe,
Hol magyar ifjúság van azok helyébe.
(Ötödik ének, 11-13. versszak), az uralkodása alatt felemelkedett nemesi családokról:
„Mert szolgála ottan sok úri csemete:
Losonczi-, Maróti-, Bánfiak nemzete,
Kanizsai, Szécsi, Kont, Balassa, Csupor,
És ama nagyhíres, fényes Laczfi-Apor;
Köznemes rendből is egy jóforma csapat,
Kiket Lajos ottan csínosságra kapat;
Idegen udvartól is jöttek cserébe,
Hol magyar ifjúság van azok helyébe.
Nem egy azok közül látogatta Pécset,
Hol a tudománynak Lajos gyujta mécset;
Nem is egy fordult meg Páris-, Bolonyában,
Maga erszényén, vagy a király zsoldjában;
A tudás fájáról szép gyümölcsöt hoztak,
Jót is elég bőven, s ráadásul rosszat;
Mert, ha gyalu nélkül bunkósbot az elme:
Gyakran kétélű tőr lesz az kimüvelve."
| HIDAK-MOSTOVI: Anjou-kor 14. század |