Magyarország a 18. század elején

A Rákóczi-szabadságharc bukása után Magyarország a Habsburg Birodalom része lett. A Habsburgok az ország területi egységét nem állították vissza, így Magyarországot, Erdélyt, Horvátországot és déi határőrvidéket külön-külön kormányozták. Úgy gondolták, hogy a magyarok emiatt nem tudnak eredményesen ellenálni a központosító törekvéseknek.

A magyar uralkodó 1711 és 1740 között III. Károly király volt. Német császárként VI. Károly néven került be a történelembe. Természetesen egyik fő célja Magyarország beleolvasztása volt a Habsburg Birodalomba.

Ebben az időben egy nagyméretű vándormozgalom jött létre, hiszen óriási területek váltak lakatlanná. Ez a török uralom és a háborús pusztítások eredménye volt. A betelepedők a túlnépesedett német területről éekezett, de a Török Birodalom területéről is jött számos parasztcsalád, elsősorban szerbek és románok. Így a lakosság nemzeti összetétele a magyarok kárára módosult, ennek majd nagy szerepe lesz a 19. és a 20. század történelmében.