Uralkodói mellékneve: "Dobzse" László, Magyarország és Csehország királya.
Mátyás halála után a magyar főnemesek nagy része Ulászlót kívánta látni a magyar trónon. Ennek oka a várható cseh-lengyel szövetség mellett elsősorban Ulászló gyenge jellemvonásaiban keresendő, hiszen gyenge akaratú, kevés tehetséggel megáldott uralkodó volt. Hamar ráragadt a „Dobzse" (lengyelül „Jól van!") gúnynév is, ugyanis kegyencei bármit kértek is tőle, ő azt válaszolta: dobzse. A magyar főurak természetesen nem bízták a véletlenre a választást: koronázási feltételként feleségül kellett vennie a király köztudottan meddő özvegyét, Aragóniai Beatrixot (tőle csak 1500-ban sikerült elválnia), el kellett törölnie Mátyás újításait, köztük a hadiadót; vissza kellett helyeznie a nemeseket az ősi jogaikba, valamint el kellett fogadnia, hogy a fontosabb ügyekben a királyi tanácsnak van fenntartva a döntés joga. Jellemző az akkori magyar főurak ravaszságára, hogy az országgyűlés által a hadiadókat és egyéb, Mátyás király uralma idején bevezetett, a jobbágyokat sújtó terheket eltöröltették, de azokat ők továbbra is beszedték. Igaz, törvénytelenül szedték be, és a saját zsebükre, mivel nem adták tovább a királynak. Ez is egyik kiváltó oka lett a Dózsa-féle megmozdulásoknak.