uvod
A gomba alatt
Szutyejev: A gomba alatt
A Hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Egy apró kis gombát látott meg a tisztáson. Odaszaladt, és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögélt a gomba tövében, várta, hogy elálljon az eső. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához:
-Hangyácska, Hangyácska, engedj emgem is a gomba alá!
-Magam is csak éppenhogy elférek alatta!
De azért beeresztette a Pillangót.
-Hangyácska, Hangyácska, engedj emgem is a gomba alá!
-Magam is csak éppenhogy elférek alatta!
De azért beeresztette a Pillangót.
Az eső meg csak egyre zuhogott. Futva jött Egérke.
-Engedjetek a gomba alá engem is!
-Ugyan hogyan engedhetnénk ide?' Nincs itt már szabad hely!
-Húzzátok egy kicsit összébb magatokat!
Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá.
Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb.
-Engedjetek be engem is a gomba alá az eső végét kivárni!
-Nincs már több hely!
-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
-Na jól van.
Összébb húzódtak. Jutott hely a Verébnek is.
Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
-Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
-Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb!
Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
-Nem láttátok a Nyulat? Nem itt bújt el?
-Ugyan, hogy bújhatott volna ide?
Megcsóválta a farkát a Róka, és elment.
Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és hangosan ezt mondta:
-Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.
-Engedjetek a gomba alá engem is!
-Ugyan hogyan engedhetnénk ide?' Nincs itt már szabad hely!
-Húzzátok egy kicsit összébb magatokat!
Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá.
Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb.
-Engedjetek be engem is a gomba alá az eső végét kivárni!
-Nincs már több hely!
-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
-Na jól van.
Összébb húzódtak. Jutott hely a Verébnek is.
Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
-Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
-Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb!
Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
-Nem láttátok a Nyulat? Nem itt bújt el?
-Ugyan, hogy bújhatott volna ide?
Megcsóválta a farkát a Róka, és elment.
Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és hangosan ezt mondta:
-Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.