Kállaynak az első perctől kezdve nagyon nehéz dolga volt. A saját és az ország lehetőségeihez mérten igyekezett ellenállni a németek követeléseinek, amelyek, a "zsidókérdés" mielőbbi megoldását sürgették. Kállay a háboruból való kiugrás lehetőségét fontolgatva felvette a kapcsolatot a britekkel és az amerikaiakkal. A magyar kiugrásnak a háborúból akkor lett volna esélye, ha a nyugati szövetségesek a Balkán felől nyitnak második frontot. A "Kállay-kettős", vagyis az angolok és a németek közötti "hintapolitika" nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Adolf Hitler mindvégig tudott a kormány manővereiről, amikor azonban az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy ezek Horthy Miklós jóváhagyásával történtek, zöld utat adott Magyarország megszállására. A hintapolitika másik kudarca az volt, hogy a szövetségeseknek érdekükben állt abban a hitben tartani Kállayt, hogy lesz balkáni front, mert a normandiai partraszállás előkészületei közben ezzel is lekötötték a németek figyelmét