Ráth N. János honvédszázados
A 7. honvédzászlóalj Lendva-vidéki önkéntesei
A magyar országgyűlés 1848. szeptember 16-án arról hozott határozatot, hogy minden 127 lakos után két újonc honvédet kell kiállítani, akiket négy év katonai szolgálatra köteleznek.
Zalaegerszeg már az 1848. május 16-i felhívás alapján toborzóhely volt. Az önkéntesek háromévi szolgálatra kötelezték magukat, fegyverükről, felszerelésükről, ellátásukról és fizetésükről pedig az államnak kellett gondoskodnia. A Lendva-vidék első önkéntes honvédje a lendvalakosi születésű 19 éves parasztlegény, Bukovecz József lett, aki 1848. július 7-én Letenyén állt be önkéntesnek.
Az 1848 novemberében készített későbbi újonckivetési táblázatból tudjuk, hogy a Lövői járás 271 önkénteséből 142 főt a Lendva-vidéki települések állítottak ki 1848 szeptemberében. Nyolc-nyolc önkéntest adott Alsólendva és Palina, hatot-hatot Belatinc, Dobronak és Tornisa (Turnischa, ma Turniscse), ötöt-ötöt Adriánc, Bisztrice és Cserencsóc. Négy-négy önkéntest kilenc település állított ki (Gánicsa, Gomilica, Hosszúfalu, Kapca, Lendvalakos, Lippa, Radamos, Tüskeszer és Zorkóháza), három-három önkéntese tíz Lendva-vidéki településnek volt (Filóc, Hotiza, Isakóc, Kebele, Lippahóc, Melinc, Petesháza, Renkóc, Szécsiszentlászló és Zsizsekszer), két-két főt adott 12 község (Bagonya, Bratonc, Brezovica, Csente, Deklesin, Gyertyános, Ivánc, Hídvég, Pince, Sztrelec, Völgyifalu és Zsitkóc), végül egyet-egyet Bánuta, Göntérháza és Kót.
A 47. honvédzászlóalj 65 Lendva-vidéki katonája közül 17 fő nem tért vissza a szabadságharcból; 6 eltűnt, 11 pedig biztosan meghalt.
Alsólendvai Kis János közvitéz 1849. április 6-án halt hősi halált az isaszegi csatában.
Zalaegerszeg már az 1848. május 16-i felhívás alapján toborzóhely volt. Az önkéntesek háromévi szolgálatra kötelezték magukat, fegyverükről, felszerelésükről, ellátásukról és fizetésükről pedig az államnak kellett gondoskodnia. A Lendva-vidék első önkéntes honvédje a lendvalakosi születésű 19 éves parasztlegény, Bukovecz József lett, aki 1848. július 7-én Letenyén állt be önkéntesnek.
Az 1848 novemberében készített későbbi újonckivetési táblázatból tudjuk, hogy a Lövői járás 271 önkénteséből 142 főt a Lendva-vidéki települések állítottak ki 1848 szeptemberében. Nyolc-nyolc önkéntest adott Alsólendva és Palina, hatot-hatot Belatinc, Dobronak és Tornisa (Turnischa, ma Turniscse), ötöt-ötöt Adriánc, Bisztrice és Cserencsóc. Négy-négy önkéntest kilenc település állított ki (Gánicsa, Gomilica, Hosszúfalu, Kapca, Lendvalakos, Lippa, Radamos, Tüskeszer és Zorkóháza), három-három önkéntese tíz Lendva-vidéki településnek volt (Filóc, Hotiza, Isakóc, Kebele, Lippahóc, Melinc, Petesháza, Renkóc, Szécsiszentlászló és Zsizsekszer), két-két főt adott 12 község (Bagonya, Bratonc, Brezovica, Csente, Deklesin, Gyertyános, Ivánc, Hídvég, Pince, Sztrelec, Völgyifalu és Zsitkóc), végül egyet-egyet Bánuta, Göntérháza és Kót.
A 47. honvédzászlóalj 65 Lendva-vidéki katonája közül 17 fő nem tért vissza a szabadságharcból; 6 eltűnt, 11 pedig biztosan meghalt.
Alsólendvai Kis János közvitéz 1849. április 6-án halt hősi halált az isaszegi csatában.
Ráth N. János honvédszázados
Ráth N. János 1848-49-es honvédszázados 1827. május 7-én Pécsett született, és a keresztelési anyakönyvébe Joannes Nep[omuk] Stanislaus Rath néven jegyezték be. 1848. március 15-én éppen Pesten tartózkodott, így szemtanúja volt a forradalomnak, a Nemzeti Múzeumnál tartott népgyűlésnek és a politikai fogoly, Táncsics Mihály kiszabadításának.
1848-ban önkéntesként jelentkezett a honvédseregbe, és részt vett a Jellasics elleni harcokban. A csata után kinevezték az Egerben alakuló 26. honvédzászlóalj alhadnagyának. Ettől kezdve az északi mozgó hadsereg tisztjeként, századosi rangig emelkedve küzdötte végig a szabadságharcot, egészen a világosi fegyverletételig. 1850-ben Ráth Jánost is utolérte a megtorlás: büntetésül besorozták a császári seregbe és közlegényként szolgált mintegy három esztendeig. Ráth haláláig őrizte-és 1890. március 15-én Alsólendván nyilvánosan is bemutatta-a 26. honvédzászlóalj Világosnál széttépett zászlajának egyik foszlányát.
A szabadságharc után építőiparosként is tevékenykedett, így került kapcsolatba Alsólendvával. 1859-ben a helybeli templom belsejét javította, akkor ismerkedett meg Pöszér Ferenc városbíró Mónika nevű leányal, akivel később házasságot kötött. Felesége halála után, 1899-ben fiához költözött, így 1912-ben nem Alsólendván halt meg. Földi maradványai mégis a lendvahegyi Szentháromsági temetőben leltek örök nyugalomra.
Ráth N. János 1848-49-es honvédszázados 1827. május 7-én Pécsett született, és a keresztelési anyakönyvébe Joannes Nep[omuk] Stanislaus Rath néven jegyezték be. 1848. március 15-én éppen Pesten tartózkodott, így szemtanúja volt a forradalomnak, a Nemzeti Múzeumnál tartott népgyűlésnek és a politikai fogoly, Táncsics Mihály kiszabadításának. 1848-ban önkéntesként jelentkezett a honvédseregbe, és részt vett a Jellasics elleni harcokban. A csata után kinevezték az Egerben alakuló 26. honvédzászlóalj alhadnagyának. Ettől kezdve az északi mozgó hadsereg tisztjeként, századosi rangig emelkedve küzdötte végig a szabadságharcot, egészen a világosi fegyverletételig. 1850-ben Ráth Jánost is utolérte a megtorlás: büntetésül besorozták a császári seregbe és közlegényként szolgált mintegy három esztendeig. Ráth haláláig őrizte-és 1890. március 15-én Alsólendván nyilvánosan is bemutatta-a 26. honvédzászlóalj Világosnál széttépett zászlajának egyik foszlányát.