Bálint-nap

Bálint-nap

Szent Bálint (Valentin, Valentinus) a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje. Világszerte február 14-én tartják a Bálint-nap vagy Valentin-nap ünnepét. Ezen az ünnepen a szerelmesek virágcsokorral és más ajándéktárggyal ajándékozzák meg egymást.

Egy keresztény legenda szerint Szent Bálint a IV. században a jegyesek és a fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Abban az időben élt, amikor II. Claudius császár rájött arra, hogy az egyedülálló férfiak sokkal jobb katonák, mint akik feleséggel és családdal rendelkeznek, ezért betiltotta a házasságkötést. Bálint felismerte a császári rendelkezés igazságtalanságát, és titokban továbbra is összeadott fiatal párokat. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. Amikor Claudius tudomást szerzett tevékenységéről, börtönbüntetésre, majd halálra ítélte az áruló papot. A legenda szerint Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt február 14-én kivégezték volna, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod."

A Bálint-napnak pogány gyökere is ismert. Az ókori Rómában február 15-én tartották Lupercus pásztoristen napját, aki a nyájak és a termés védelmezője volt. Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek az istenhez, hogy védje meg nyájaikat, valamint vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére, majd ezt követően „szerelmi sorshúzással" boronáltak egymáshoz párokat. Az ünnep éjjelén a fiatal nők egy kerámiakorsóban gyűjtötték össze a nevüket tartalmazó cédulákat. A férfiak pedig húztak egy-egy nevet, és az ily módon kiválasztott hölggyel az ünnepség és a táncok idejére párok lettek.

 
Pótold a hiáhyzó részeket!