Ludas Matyi népmese
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony, s annak egy nagy kamasz1 fia: Ludas Matyi volt a neve. Azért hívták Ludas Matyinak, mert egyebet sem dolgozott, mindig az anyja lúdjait őrizte. Mondja egyszer a szegény asszony Matyinak:
− Eredj, fiam, a döbrögi vásárba, hajts be tizenhat libát, de két máriáson2 alul ne add párját, mert különben hátrakötöm a sarkadat!
Behajtja Matyi a tizenhat libát a döbrögi vásárba, s mindjárt jön is a földesuraság, s kérdi Matyitól:
− Hogy adod a pipe3 párját, te fickó?
− Két máriásért − felelt Matyi.
− Mit, két máriásért? Elég azért egy is.
− Nem elég bizony − mondta Matyi.
− Két máriáson alul a királynak sem adom.
− Nem-e? No, majd mindjárt adok én neked két máriást!
Azzal intett a pandúroknak4, behajtatta mind a tizenhat libát az udvarára, ott Matyit lekapták a tíz körméről, s jó huszonötöt vágtak rá.
− Hát a pénz? − bőgött Matyi.
− Nem volt elég? Húzzátok le még egyszer!
Szómagyarázat:
1kamasz: serdülőkorban levő fiatal (fiú)
2máriás: Szűz Mária képével díszített pénz
3pipe: fiatal liba
4pandúr: fegyveres rendőr
5deres: az a pad, amelyen a botütésre ítélteket megverték
6kend: régen így szólították meg egymást a férfiak, ha még nem ismerték egymást
Lusta, merész és bosszúálló tizenéves fiú.
|
Segítőkész, bátor és illedelmes serdülő fiú.
|
Tíz éven aluli fiú, aki juhpásztorkodással keresi a pénzt.
|
Szorgalmas felnőtt fiú, aki mindenhez ért.
|