Sajtot talált a holló, fölvitte a fára,

Róka koma a sajtot nagyon megkívánta.

 

Magas a fa, magasan ül a holló rajta.

Csőréből a zsákmányát azért is kicsalja!

 

"Holló asszony − szól neki − , örülök, hogy látom,

nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!"

 

Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg.

Rá a róka:"Tollánál, termeténél nincs szebb!"

 

Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot.

A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog.

 

Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja:

"De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!"