Meseország
A nagy mesék, mesemondások ideje soha nem jár le, szerencsére. A mesékre mindig szükség volt, van és lesz, hiszen mindenki vágyik a varázslatra, a borzongásra, a csodák átélésének élményére.
A mesék valamikor réges-rég, még a XIX. században elsősorban felnőtteknek szóltak. A történetek akkoriban még nem írás formájában terjedtek, hiszen nagyon sokan olvasni sem tudtak, de a meséket mindannyian jól ismerték. Erőt merítettek belőlük, és azonosulhattak a hősökkel. Emellett a mindennapos gondok és a tv hiánya megteremtette az elvágyódást egy olyan világba, ahol a fantázia segítségével minden megoldható.
A meséket − eredetűk szerint − alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk. Beszélünk népmeséről, amely kezdetben szájhagyomány útján terjedt és szerzője ismeretlen, illetve műmeséről, amelynek szerzőjét ismerjük.
A NÉPMESE ÉS A MŰMESE JELLEMZŐI:
Kitalált történet.
Középpontban a mesehős áll.
A mesehősnek csodás lények, állatok, varázserejű tárgyak segítenek.
A jó győz a gonosz felett.
A végén minden jóra fordul.
Legismertebb meseszámok:
hét törpe, három kismalac, hétfejű sárkány
Mesefajták: tündérmese, tréfás mese, csalimese, állatmese
Tündérmese
Csodálatos események történnek. Rendkívüli tulajdonságokkal felruházott lények szerepelnek.
Tréfás mese
Az emberi butaságot teszi nevetségessé. Sok benne a szándékos lódítás.
Csalimese
A mese nem várt módon, furcsa, érdekes fordulattal fejeződik be.
Állatmese
A szereplők emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. A mesék tanulságos formában bírálják az emberi hibákat.