A MESÉK BIRODALMA

A nagy mesék, mesemondások ideje soha nem jár le, szerencsére. A mesékre mindig szükség volt, van és lesz, hiszen mindenki vágyik a varázslatra, a borzongásra, a csodák átélésének élményére.

A  mesék valamikor réges-rég, még a XIX. században elsősorban felnőtteknek szóltak. A történetek akkoriban még nem írás formájában terjedtek, hiszen nagyon sokan olvasni sem tudtak, de a meséket mindannyian jól ismerték. Erőt merítettek belőlük, és azonosulhattak a hősökkel. Emellett a mindennapos gondok és a tv hiánya megteremtette az elvágyódást egy olyan világba, ahol a fantázia segítségével minden megoldható.

A meséket − eredetűk szerint − alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk. Beszélünk  népmeséről, amely kezdetben szájhagyomány útján terjedt és szerzője ismeretlen, illetve műmeséről, amelynek szerzőjét ismerjük.

A NÉPMESE ÉS A MŰMESE JELLEMZŐI:

Kitalált történet.

Középpontban a mesehős áll.

A mesehősnek csodás lények, állatok, varázserejű tárgyak segítenek.

A jó győz a gonosz felett.

A végén minden jóra fordul.